A Budapesti Francia Intézet 1992-ben költözött be a Fő utcai, Georges Maurios által tervezett épületébe. Az 1990-es évek elejének Budapestjén szokatlan építészeti minőséget képviselő épület története rendhagyó: az 1984-es pályázatot követően 1988 és 1992 között zajott az építkezés, változó körül- mények között és radikálisan átalakuló politikai környezetben. Ezek a változások az épület forma- és funkcióváltozásaiban is nyomon követhetőek: az épület történetének felelevenítése egyúttal a rendszerváltás kulturális, diplomáciai és építészeti vonatkozásainak megértéséhez is új nézőpontokat kínál.
Éppen ezért fogadtuk nagy lelkesedéssel, amikor a Francia Intézet vezetői egy, az épületről szóló kiál- lítás gondolatával fordultak a KÉK – Kortárs Építé- szeti Központhoz. A kiállítás megfelelő alkalomnak tűnt ahhoz, hogy egy különleges épület kapcsán hozzuk közelebb a nagyközönséghez a jelen és a közelmúlt építészetének legfontosabb kérdéseit: az épületek kibogozhatatlan összefonódását a társadalom különböző kulturális, politikai és gaz- dasági folyamataival. Következésképpen, a kiállítás koncepciójának megalkotásakor egyetértettünk ab- ban, hogy túl kell lépni az épület technikai bemuta- tásán: a tervezés és az építés egykori szereplőivel való találkozásokon keresztül, a korabeli párbeszéd és reakciók feltérképezésével, valamint a kortárs dokumentumok feltárásával kell megeleveníteni azt a kontextust, amelyben a Francia Intézet új épülete megvalósult.
A kiállítást több hónapnyi kutatás előzte meg. A Francia Intézet archívumából rengeteg telegram, levél, szerződés, jegyzet és fotó került elő, amelyek segítettek felvázolni az elmúlt évszázad eseménye- it a Fő utcai telken. Meglepődve találtunk rá a telek tulajdonjogát tárgyaló, a második világháborút megelőző dokumentumokra. Még izgalmasabbnak bizonyultak azok a tervek, amelyek a hatvanas évek megvalósulatlan terveiről rántották le a leplet. A tervrajzok, emlékeztetők és – gyakran titkos – levelek azonban csak az épület történetének egy részét fedték le: főként a konfliktusokra koncent- rálva és nagyvonalúan átlépve a tervezés és épít- kezés zökkenőmentes időszakain, teljesen más történetet megrajzolva ezzel, mint ami a szereplők gyakran nosztalgikus elbeszéléseiből kibontako- zott. A kutatás során jártunk az Institut Français des Architectes provins-i tervtárában, a francia külügyminisztérium courneuve-i archívumában, és Georges Maurios irodájában is napokat töltöttünk a tervek, makettek, rajzok, levelek, fotók keresé- sével, értelmezésével és rendszerezésével. Mind- eme anyagokból állt össze az a kiállítás, amely a budapesti francia kulturális jelenlét, az építészeti pályázat, az építész, az építkezés, a fogadtatás és a hétköznapok témáin keresztül gondolta újra az épület történetét.
A katalógus, amelyet az Olvasó a kezében tart, a Francia Intézet tereiben 2012. április 2–május 17. között nyitva tartó kiállítás alaptematikáját követi, újraszervezve annak anyagait és gazdagítva őket a kiállításon nem mutatott dokumentumokkal, inter- júkkal. A katalógust a Francia Intézet weboldalán beutatott videók egészítik ki, amelyek némelyike
a kiállításon is szerepelt. Mindezen anyagok olyan gazdag, sokszínű körüljárását biztosítják a Fran- cia Intézet épületének, amely ritkán mondható el egy kortárs épületről. A kiállítás kurátoraiként és e katalógus szerkesztőiként bízunk benne, hogy az itt bemutatott levelek, szövegek, interjúk, fotók és tervek hathatós segítséget nyújtanak minden érdeklődőnek az épülethez és az intézményhez való közelebb kerüléshez, a rendszerváltás korszakának részletesebb megismeréséhez és a kortárs építé- szeti dilemmák pontosabb megértéséhez.
—
L’Institut français de Budapest s’est installé en 1992 dans le bâtiment de la rue Fő conçu par l’architecte Georges Maurios en 1984. L’histoire de l’édifice, d’une qualité architecturale inhabituelle dans le Budapest du début des années 1990, est exception- nelle. Le récit de sa gestation à sa réalisation offre de nouvelles perspectives pour comprendre les aspects culturels, diplomatiques et architecturaux entre la France et la Hongrie dans cette période charnière de l’Histoire.
Lorsque l’Institut français a demandé au KÉK (Centre d’architecture contemporaine, Budapest) de réaliser une exposition pour fêter les 20 ans du bâtiment, nous avons accueilli la proposition avec enthousiasme. L’exposition nous a semblé l’occasion idéale de faire connaître au grand public les questions les plus importantes de l’architecture : le lien inextricable des bâtiments avec les différents processus culturels, politiques et économiques de la société. Par conséquent, au moment de l’élaboration de la conception de l’exposition, nous avons décidé d’aller au-delà de la simple présentation formelle et technique du bâti- ment en essayant de le re-contextualiser dans son époque.
Plusieurs mois de recherches ont précédé l’exposition. Nous avons eu accès à toutes les archives correspondantes au projet de l’Institut, ici à Bu- dapest, et à Paris dans les fonds des ministères. Ainsi, pour présenter les 20 ans de l’Institut à Fő utca, nous avons dû commencer par comprendre tout ce qui s’était passé pendant un siècle. Nous avons découvert que le terrain de la rue Fő abritait déjà la Légation de France dans un palais détruit pendant la seconde guerre mondiale. Nous avons découvert que la question d’édifier un institut sur ses ruines avait souvent été évoquée et que plus- ieurs projets avaient même vu le jour, sans aboutir : lire toute cette correspondance sur les tractations diplomatiques a été très riche d’enseignements sur la complexité de mener à bien ce projet. Nous avons appris qu’il s’agissait d’un acte politique avec des intérêts en jeu dépassant le simple fait de constru- ire un immeuble.
Au cours de nos recherches, nous nous sommes également rendus au Centre d’archives de l’IFA (Institut français d’architecture) à Provins, ainsi qu’à celui du ministère des Affaires étrangères à la Courneuve, et nous avons passé plusieurs journées dans l’atelier d’architecture de Georges Maurios à analyser, comprendre et classer les courriers, les comptes rendus, les photos et les plans, afin de retracer le fil du concours, des études et du chantier. Nous avons également recherché dans les médias tout ce qui a bien pu être dit sur ce bâtiment, en bien et en mal, en France ainsi qu’en Hongrie. Pour finir, nous avons eu le plaisir d’avoir des entretiens avec les principaux acteurs qui ont permis au bâtiment d’être réalisé. Les interviewés nous ont beaucoup appris, autant avec des anecdotes que par leur vi- sion synthétique des événements et ils nous ont donné une version des faits beaucoup plus positive, un brin nostalgique, que ne le laissaient supposer les traces écrites trop souvent limitées aux conflits.
Tous ces documents ont composé cette exposition, retraçant l’histoire du bâtiment à travers celle de la présence culturelle française à Budapest, dans un climat politique en pleine mutation. Le catalogue que le lecteur a dans les mains suit la thématique de base de l’exposition qui s’est tenue du 2 avril au 18 mai 2012 dans les salles de l’Institut français. Nous l’avons enrichi de documents et d’interviews non présentés dans l’exposition. Le catalogue est complété par des vidéos visionnables sur le site internet de l’Institut français. Tous ces documents per- mettent d’obtenir une vue détaillée et holistique de la vie du bâtiment, comme il est rare d’en avoir d’un bâtiment contemporain. En qualité de curateurs de l’exposition et de rédacteurs de ce catalogue, nous espérons aider tous les intéressés à être plus près du bâtiment et de l’institution et d’en comprendre toutes les clefs et dilemmes architecturaux contemporains.
—
Letöltés — Télécharger: Fo utca 17
